2017. május 31., szerda

Cassandra Clare: Elveszett ​lelkek városa (A Végzet Ereklyéi #5)

Biztos vagyok benne, hogy már mindenkinek elege van A Végzet Ereklyéiből, csak muszáj valahol kiadnom a frusztrációmat, mert az Elveszett lelkek városa sem volt valami hatalmas teljesítmény. Fele ennyi oldal alatt le lehetett volna zavarni az eseményeket, ha Clary nem viselkedik hülyén, és nem húzzák el a könyvet felesleges, lényegtelen, unalmas részeseményekkel, amiknek igazából semmi értelme nem volt. De legalább az utolsó száz oldalt meg lehetett volna spórolni, de nem, Clary ezt nem engedte.

Szó se róla, ez a könyv jobb volt a Bukott angyalok városánál. Nem sokkal, de jobb volt. De azért kiemelném azokat a dolgokat, amiket most így hirtelen össze tudok szedni, és nem értem őket, vagy totális hülyeségnek tartom őket.

Elveszett lelkek városa: Miért?

Az összes über-romantikus jelenet... Bocsánat, de a történet tényleg jobban érdekelt volna. Mire a könyv végére értem, igazából a legtöbb esemény, ami a könyv elején történt, lényegtelen volt. És Clary, aki tisztában volt vele, hogy Jace nem az a Jace, akit ő szeret, hanem ez a Sebastian által megszállt Jace, és még így is hülyén viselkedik. 450 oldal környékén Jace végre nem áll Sebastian hatása alatt, és ha feladta volna magát a Klávénál, ugyanott tartottunk volna, ahol száz oldallal később, de természetesen minden túl egyszerű lett volna. Ezért Clary inkább visszarakja Jace-t Sebastin befolyása alá, aztán rájön, hogy hülye volt, és leszúrja Jace-t.

Először kezdtem aggódni, hogy a pszichopata Sebastianből a végén jót csinál az írónő, de szerencsére nem így lett. Helyette majdnem megerőszakolta a húgát, mert miért is ne? Nézek Trónok harcát, olvasok Trónok harcát, de ez a könyv nem a Trónok harca. Akkor miért

Különös, úgy érzem már nem tudok miről beszélni a könyvek kapcsán. Most már tényleg csak azt szeretném, ha elolvasnám az utolsó kötetet. Hogy túllegyek a történeten, záródjon le, és soha többé nem veszek Cassandra Clare könyvet a kezembe, de ha mégis, akkor pénzt nem adok érte. Az első három könyv még jó volt, és ezt úgy őszintén kijelentem, mert a második háromból kettő eddig szenvedést okozott csak.

Ja, az Elveszett lelkek városának legnagyobb hibája? Tönkre tette Malec-et, úgyhogy örülhet a könyv annak az értékelésnek, amit kapott, mert csakis azért lett annyi a csillagszáma, amennyi, mert jobb volt egy fokkal az előzőnél, és nem akartam rosszabbat adni. Túl jó a szívem, és ez a szerencséje az Elveszett lelkek városának.

Értékelés

Végigszenvedtem. Voltak jobb részek, voltak rosszabbak, de megcsináltam. Majdnem két hetembe telt, mert napi 40 oldalnál többet csak ritka alkalmakkor sikerült kicsikarnom magamból, de vége, jön az utolsó, és utána csak porfogónak lesznek jók A Végzet Ereklyéi.

Értékelés: ★★

– Abban reménykedtem, hogy kiplakátolnak, mint az elveszett macskákat szokás – mondta a fiú. – „Eltűnt egy észbontóan vonzó tizenéves fiú. A Jace vagy a Szexi névre hallgat.”
– Ugye, rosszul hallottam?
– Nem tetszik a Szexi? Mit szólnál ahhoz, hogy Cukipofa? Vagy Királyi Szépség? Mondjuk, ez az utolsó talán túlzás. Bár elvileg a családom brit…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése